A 2000-es évek elején Patrubány Miklós a Magyarok Világszövetségének elnöke felhívást tett közé: El
kell temetni Petőfi Sándort! – címmel Előzőleg már tudomásom volt az oroszországi sírfeltárásról,
amely kiásott egy csontvázat a barguzini régi temetőben és az antropológusok véleménye szerint
Petőfi Sándor földi maradványaira találtak. De a felfedezés magyarországi fogadtatása teljesen
elutasító volt. Ezzel holtpontra került Petőfi Sándor szibériai életszakaszának megismerése.
Elhatároztam, hogy felveszem a kapcsolatot azzal a két emberrel, akik az 1980-as évek közepén
foglalkozni kezdtek a szibériai „szállal”.
Alekszej Tyivanyenko, burjátföldi régészről azt az információt kaptam, hogy az USA-ban vagy
Izraelben él, Vaszilij Pagirja, munkácsi helytörténész pedig már elhalálozott. Rövid ”nyomozás” után
kiderült, hogy mindketten élnek. Tyivanyenkoval levelezni kezdtem, Pagirját meglátogattam a közeli
Munkácson. Rövid idő alatt sok, nagyon hasznos forrást kaptam mindkettőjüktől. Megtudtam tőlük,
hogy Pagirja volt az első, aki egy Kárpátalja-i lapban talált rá egy közleményre Petőfi esetleges
szibériai életéről. A szibériai Bajkal c. lap segítségével lépett kapcsolatba Tyivanenkoval, aki a Bajkál-
tó környéki legendák és Lazar Eliaszov professzor 1935-beli néprajzi gyűjtése nyomán talált rá a
barguzini temetőre, ahol felfedezni vélte Petrovics, azaz Petőfi Sándor sírját.
Időközben Magyarországon is sajtóvisszhangja lett az ügynek. Elsősorban az Egerben megjelenő
heves megyei Népújság oldalain jelentek meg írások a legújabb fejleményekről, amelyek lassan
országos érdeklődést váltottak ki. 1987-ben már Egerben tették tiszteletüket az – akkor még – szovjet
kutatók, hogy személyesen is beszámoljanak Petőfi szibériai „nyomairól”. Lehetőségük volt találkozni
az Akadémia és a mindenható MSZMP KB uraival is, akik világosan tudtukra adták, hogy
a szibériai „legendáról” ugyan vannak értesüléseik, de nincs szándékukban ezen a téren további
kutatásokat folytatni és támogatni, mert a Petőfi mítoszra a magyar népnek szüksége van. A szovjet
elvtársak azzal az elhatározással mentek haza, hogy a Petőfi-kérdést a saját hatáskörükben és
felelősséggel nekik kell megoldani.
Ezen elhatározás megelőzésének, megakadályozásának(?) és a Petőfi-vizsgálatok lejáratásának
érdekében a magyar hivatalos politika jónak látta engedélyezni a hirtelen fellángoló Morvai-féle
kezdeményezést: feltárni a Petrovicsnak tulajdonított sírt Barguzinban.
Így kezdődött a máig tartó küzdelem Petőfi Sándor igazságáért!
Szerző: Fuksz Sándor, a Petőfi Bizotság elnöke
